Sunday, 16 October 2011

The same memories, a different language

"Memories in a  favourite cupboard in a favourite friends' home"
by Susie Mallett, 2011

Detective work

I realised, because of the information that I receive from the Sitemetre on my blog, that I have   readers on my blog this week who are linking directly from the Petö Institute’s website. I decided to investigate and find out what could be the reason behind this.

A couple of weeks ago I sent my memories about Dr Mária Hári to the Petö Institute. I thought this piece of writing would be much too long to be read out at the tenth memorial and celebration of Mária Hári’s life. My hunch was right and I was told that perhaps a few single lines would be chosen and the rest kept for publication in a book to be produced by the Institute later in the year. This book is to be another celebration of MH’s life.

When I went on my search to the Petö Institute site I discovered there that it said that my “Memories” were read out at the celebration, and there is also a link to my blog, to posting where I published the English version of my Mária Hári celebratory memories, which is way I was getting readers linking from that site:


dr. Hári Mária jubileumi megemlékezés, Horváth Dezsőné dr.
linking to:


For the Magyars

For any non-English speakers who are coming over to my blog from that link I will include here the wonderful Hungarian translation by Gabi Földi. I knew Gabi in my student days and she has done such a wonderful job in this translation that even with my very poor Hungarian it reads as if indeed it was my hand and soul that wrote it.

That is quite an accomplishment in translation, and my colleague Évi confirmed that she felt that I had written it.

Thank you, Gabi for doing such a great job. I expect it helped that you knew the subject, Mária Hári, a lot better than I did!

Dr Hári Mária

“Emlékek”
Írta: Susie Mallett, konduktor
Pető Intézet, 1989-1993


Dr. Hári Mária – aki számomra mindig Hári doktornő maradt –, óriási személyiség volt, egyszerre kicsi, finom, törékeny, mint egy madár, és kemény, szívós, mint a fák kérge.

Mindent látó madár

A kép, amely Hári doktornőről ma is él bennem, egy kicsit már megkeseredett, mindent látó, madárszerű lényé, amihez még hozzájárult csodálatosan átható tekintete. Őszintén hittem, hogy ezek a szemek áthatolnak a külső rétegeimen, egyenesen a lelkembe, és mivel így hittem, vele mertem beszélgetni, nem úgy, mint sok más emberrel Pető intézeti tanulmányaim idején. Nem féltem, mivel meg voltam győződve, hogy már ismeri a bensőmet, mert meg tudja fejteni, mi lakik a lelkemben.

Nem veszett el a jelentés

Kevés igazán személyes emlékem van Hári doktornőről. Engem is tanított, több száz tanítványa egyik csoportjának tagjaként, és amit mondott, annak az első hónapokban sajnos nagy része elveszett a tolmácsolás során. Ezt nem úgy értem, hogy rossz volt a fordítás, csak hogy nem Hári doktornő szájából hallottam a mondanivalóját magyarul, hanem fülhallgatóból angolul.

Jegyzeteimben ma is megvannak a róla készített képeim; gondolom, firkálgattam, miközben ő a konduktív pedagógiát magyarázva ide-oda szökdécselt a pódiumon. Utáltam az érzést, hogy valamiből kimaradok, ezért elég hamar megtanultam annyira magyarul, hogy előadás közben a fülhallgatót csak az egyik fülembe téve közvetlenül a legilletékesebb szavait hallgathassam.

Tanulmányaim egy későbbi szakaszában közelebbi kapcsolatba kerültem Hári doktornővel, amikor a brit hallgatók kis csoportját angolul oktatta. Számára mi mindig „Andrew Sutton konduktorai” voltunk, és azt hiszem, bekerültünk a szíve csücskébe. Ezt világosan láthattuk, amikor legutolsó közös óránk végén eltűnt az irodájában, majd néhány perc múlva ragyogó arccal újra megjelent egy tálca méregerős kávéval, amilyet mi, brit teaivók még életünkben nem kóstoltunk. Hári doktornő gesztusától úgy meghatódtunk, hogy sokan közülünk, akik egyébként soha nem fogyasztottak kávét, mégis részt vettek ebben a búcsúszertartásban.

Kedvenc témák mint elterelő művelet

Azt hiszem, valamennyi konduktor-hallgató tudta, bármelyik országból érkezett is, hogy Hári doktornőnek voltak kedvenc témái. Sokmindenről lehetett vele hosszasan beszélgetni.
Amikor záróvizsgáztam nála, egyik kedvenc témám volt a művészet széles körű alkalmazása a sérültek problémáinak megoldására. Abban a pillanatban a diplégiás gyermekekkel végzett munkám képezte egyik erősségemet, és a téma Hári doktornőt is magával ragadta. A kibontakozó társalgás egy, a rajzolásnak a testtudat kialakítása céljából történő alkalmazására irányuló projektről gyorsan kimerítette a szóbeli vizsgámra megszabott időkeretet, amikor valami egészen másról kellett volna beszélnem.

A négyéves képzés alatt ez volt az első és egyben az utolsó alkalom, amikor valóban örömömet leltem egy vizsgában, ugyanúgy, ahogy korábban mindig élveztem a négyórás művészeti vizsgákat az iskolában. Hári doktornő megszólította a lelkemet, amely rajongással válaszolt, mint mindig, amikor festőecset van a kezemben!

A lelkemhez szólt

Az utolsó, és maradandó emlékem arról a napról való, amikor kezet foghattam Hári doktornővel az utolsó napon, amelyet hallgatóként töltöttem a Pető Intézetben. Abból az alkalomból az az átható tekintet mélyen a lelkembe hatolt, amikor a doktornő átadta a diplomámat.

Hári doktornő arca ismét sugárzott, amikor azt mondta, reméli, hogy eljövendő életemben, konduktorként, sok különleges élményben lesz részem.

A pillanat csak pár másodpercig tartott – sok diplomát kellett átadnia –, de számomra megállt az idő. Úgy éreztem, hogy a lelkem szét akar robbanni, és mindjárt kiugrik a számon! Abban a pillanatban száz gondolat suhant át rajtam, de csak egyet tudtam elkapni és megjegyezni. Ezt gondoltam Hári doktornőről:

Tudja, ő tényleg tudja, milyen konduktornak lenni, és megtanított rá, hogy értsem, mit jelent valakit a konduktív pedagógia révén tanítani, hogyan éljen konduktív módon. Ő megengedte nekem, hogy rátaláljak arra, aminek a keresésére idejöttem.

Életre szóló ajándék

Sok jó tanárom volt a Pető Intézetben, de csak néhány olyan, akiről elmondhatom, az ő tanításukból értettem meg a konduktív pedagógiát. A konduktív pedagógiáról és a konduktív nevelésről kialakított személyes felfogásom azon alapul, amit magától Hári doktornőtől 1989-től 1993-ig hallottam, és amit azóta tőle olvastam.

Hári doktornő ültette el bennem a tanulás, felfedezés és fejlődés, az olvasás és a megértés iránti vágy csíráját. Ma is hálás vagyok neki ezért a csodálatos ajándékért.

(Fordítás: Földiné Németh Gabriella)

Notes

Remembering Dr Mária Hári -




No comments: